Segíts az árvízkárosultakon - egy palack borral
2010.08.03. 19:16 - vargabalint_VBA
Csütörtökön egyedülálló adománygyűjtési akciót indítunk a METRO-val közösen. Két prémium bor egyhavi árbevételét teljes egészében átutaljuk az árvíz sújtotta Komlóska és Tolcsva önkormányzatának.
Sokat gondolkodtunk rajta, hogy milyen módon tudnánk segíteni az árvízkárosultakon. Amíg palackoztunk ásványvizet, ilyen esetekben mindig küldtünk néhány raklapnyit a bajbajutott településeknek. Az ásványvizünk már nincs, bort nem akartunk adni, hiszen ez most nem a vigadozás ideje, egyszerű átutalásnál viszont többet, személyesebbet szerettünk volna. Ekkor jött az ötlet, hogy adjuk ingyen a bort egy értékesítési partnerünknek és a teljes befolyt összeget utaljuk át bajbakerült önkormányzatoknak.
Kereskedelmi partnert kellett még keresnünk az akcióhoz. Aznap egyéb ügyekben hosszan beszélgettünk Kardos-Kiss Sándor borbeszerzővel és szóba került az árvíz is, mivel mindketten segíteni szerettünk volna elég hamar megegyeztünk abban, hogy ezt az akciót közösen fogjuk megcsinálni.
A koncepció lényege, hogy a Varga Pincészet 0 forintért szállít 6.500 plalack prémium bort a 13 METRO áruházba, a METRO ezeket ingyen hirdeti és értékesíti, az akció lezárultával pedig a teljes befolyt összeget átutalja Tolcsva és Komlóska önkormányzatának. Két prémium bort választottunk ki: az Aranymetszés Badacsonyi Rózsakőt (2008) és az Aranymetszés Balatoni Kékfrankost (2007), a polci áruk bruttó 999 Ft lesz.
Ne késlekedjetek, irány a METRO!
Kattints a képre a nagyobb méretért!
(A fényképeket Tolcsva és Komlóska önkormányzata bocsátotta rendelkezésünkre.)
1 komment
Bajban a magyar szőlőtermelők
2010.07.28. 19:30 - Varga Péter
Az elmúlt 40 - 50 év legalacsonyabb szőlőtermése várható, az átlagosnak mondható 4,5 millió mázsás termés helyett csak 3 – 3,2 millió ígérkezik. A terméskiesés mintegy 1 millió hektoliter bornak felel meg, ami 300 forintos literenkénti átlagárral számolva 30 milliárd forintot jelent. Az ország nagy borvidékein mindenhol minimum 30 százalékra becsülik azt a mennyiséget, amit a mai napig elvesztettünk, reméljük, hogy az eső és a természeti katasztrófák most már elkerülnek bennünket, mert ahogy mondani szokás, még sokat alszik kint a szőlő.
A soha nem látott intenzitású tavaszi és kora nyári esőzések után ismét itt a nyakunkban az esős idő. Ahogy tavaly azt mondhattuk, hogy soha ilyen egészségesek nem voltak az ültetvények, idén sajnos ennek az ellenkezője látszik. Nincs olyan borvidékünk, ahol sikerült volna teljes mértékben megvédeni a betegségektől a szőlőt. A dombvidéki szőlők talaja májusban és júniusban oly mértékben felpuhult, hogy két eső között olykor nem volt lehetőség a permetezésre, az alföldi területeken pedig sok helyen a tőkék egy hónapig a 
vízben álltak. Itt többen próbálkoztak a drága és kevésbé hatékony helikopteres permetezéssel is. A védekezést jelentősen hátráltatja a pénzhiány.
Az ültetvények kétharmada harminc év körüli, elöregedett és tőkehiányos, jó években is alig gazdaságos. Az elmúlt év azonban rossz év volt. A szőlő ára alacsony volt, és egyes borvidékeken a csődbe menő felvásárló pincészetek ki se fizették az árát. A termelők már kivéreztetve kerültek szembe az idei évi természeti katasztrófákkal. Mert az idén ami baj történhet a szőlővel, abból mind kaptunk. Családunk közel 250 hektáron gazdálkodik, három észak-balatoni és az Egri borvidéken. Bár a borvidékek között jelentős különbségek voltak a károk 
megjelenésében és intenzitásában, de a végeredmény mindenhol egyformán gyászos.
Kezdődött a téli és kora tavaszi fagyokkal, ami nem megülő, hanem hullámszerűen áramló lehetett, hiszen nem csak az alacsonyan fekvő, hanem a dombvidéki szőlők is károsodtak. Folytatódott a tavaszi viharokkal, amelyek után a szőlők borzasztóan néztek ki, de mivel a fürtkezdemények még kicsik voltak, így nem sérültek, a növények pedig néhány hét alatt magukra találtak. Nem sikerült jól a kötődés a korai fajtáknál, a virágzáskori hideg esős idő akadályozta a beporzást. Sokba került a melioráció, a rengeteg víz után nem győzzük visszahordani a lemosott földet a legmeredekebb, legjobb fekvésű területekre. Jól jött viszont a füvesítés, a meredek területek ilyetén talajvédelme, ami azzal a többlet haszonnal is járt, hogy az esők után ezek a szőlők azonnal megközelíthetők, és így permetezhetők voltak. A jégeső minden évben elkerülhetetlenül elveszi a maga részét, de 
ennyire, mint az idei évben, senki sem emlékszik.
A legnagyobb bajt azonban a betegségek okozzák, amiből idén volt már minden, peronoszpóra, botritisz, szürkerothadás és lisztharmat is. Akik még bírják anyagilag már az ötödik-hatodik permetezésnél tartanak, szerencsés év összesen ennyivel is megúszható, de hol van még a szeptember, az október. Külön nehézség a bajban, hogy sok a fertőzési góc, az olyan terület, amelyet már nem védenek, vagy azért mert elfogyott a pénz, vagy nem jutott gépi kapacitás, vagy nem lehetett időben megközelíteni (pl. agyagos domboldal). Egyéni szerencsénk, hogy jelentősebb ültetvényeinket erdők szegélyezik, és az idei évben a vadkár a kisebbik rossz.
Véleményünk szerint Albert Gazda a legjózanabb és legnyitottabb magyar borblogger. Iszonyatos mennyiséget posztol blogjába (napi egy bejegyzés már több mint egy éve), mottójával pedig mindenképpen egyet kell érteni:.jpg)
Ruck Levente 
A palackozott fröccs alapvetően jó termék. Szerintem lenne a piacon létjogosultsága. Fesztiválokon nagyon jól menne, a vendéglátósnak kisebb macera (nem kell többféle dolgot hűteni, aztán a személyzetnek méricskélni és bekeverni), a vendég pedig gyorsan megkapja, ha pedig nem issza meg egy húzásra, visszazárhatja. És otthonra se rossz. A tavalyi Balaton Sound előtti próbatöltésből maradt 4-5 félliteres palack, amit hazavittem és beraktam a hűtőbe. Nevezzetek lustának, de nekem jól esett, hogy kinyitom a hűtőt és kiveszek egy kész fröccsöt.
Egyre többen palackozunk önállóan, fajtatisztán Irsait, ha a tendencia így folytatódik nagyobb szerepe lehet a magyar borfogyasztásban mint a nagy rokon Muscat Ottonelnek és Lunelnek (Sárgamuskotály). Az ültetvényalapok megvannak egy ilyen áttöréshez, ugyanis a szakma ezt a fajtát előszeretettel használja házasításra, más muskotályos fajták jellegének erősítésére, illetve jelentős mennyiségeket exportálunk lédig borként az Unióba és a tengerentúlra (nyílván az ottani muskotályos fajták jellegét erősítendő). Az Irsai önálló megjelenését a borászat korszerűsödése, ezen belül az irányított hőfokon történő erjesztés tette lehetővé. A hagyományos technológiával készült Irsainál a fajtára oly jellemző nagy illatanyag önmagában penetráns, kellemetlen jellegű volt. Bár a szakma belföldön és exportban is szépen profitál belőle, az Irsai hagyományos lebecsülése tovább él. Terméskorlátozás nélkül nagy mennyiségeket termelnek belőle, fejlett pincekultúrával jó minőségű technológiai tömegbort készítenek belőle, amit primőrborként nagy illattal elsődleges szőlőízekkel, kis, érdektelen testtel és savszerkezettel a következő évjáratig lehet fogyasztani. Polci ára kategóriájában a legalacsonyabb, borversenyekre nem nevezik, vagy ha mégis, rosszul szerepel.
borként Irsai Olivért az Aranymetszés borcsaládban, kiemelkedően magas értékesítési mennyiségekkel. Nemzetközi borversenyeken egyértelműen a legsikeresebb borunk, kétszer nyert Gran Menzione elismerést a Vinitalyn, idén ezüstérmet Bordóban a Challenge International du Vin-en, és a nagy brit borversenyeken is gyűjtögettük vele a díjakat: International Wine & Spirit Competition bronz, Decanter bronz és International Wine Challenge „ajánlott” kategória. Az angol és francia díjak külön érdekessége, hogy 2010-ben 2008-as évjáratú borral nyertünk, amire itthon már kóstolás előtt azt mondták volna, hogy „primőrborból nem értékelünk évjáratokat”, és lehet, hogy ki is zárták volna a versenyből (ez konkrétan meg is történt). 
Európában Németországon kívül, ahol a lieblich azaz kedves, valójában félédes boroknak nagy hagyománya van, ezek a kategóriák nem, vagy csak alig használatosak. A palackoknak viszonylag kis részére az van írva, hogy édes, kis részére az, hogy száraz, a többségén pedig nincs jelölés.
generációja még folyadékpótlásként itta a bort illetve fröccsöt, és ugyanazt az Olaszrizlinget itták egész életükben, otthon a sajátjukat, a kocsmában a szomszédét. Mindig szárazat, és naponta másfél-két litert. Az ilyen típusú, a bortermelő országokra jellemző fogyasztás ma már visszaszorulóban van. Nem isszuk a bort, hanem kóstoljuk, és egyre több félét és egyre több borvidékről, országból és földrészről. 
Múlt héten zajlott a Hungarikum borok és pezsgők IX. Országos versenye, ahol bár többségében száraz borokat indítottunk, mégis két édes borunk nyert aranyérmet. Ebből a késői szüretelésű 2007-es évjáratú Badacsonyi Olaszrizlingünk a verseny legmagasabb pontszámával kapott nagyaranyat. E hónapban fejeződött be a világ egyik legrangosabb borversenye a Vinitaly, ahol 2008-as Kéknyelű édes jégborunk részesült Gran Menzione díjban. Persze ezek az eredmények azt is mutathatnák, hogy nem tudunk jó száraz borokat készíteni. Remélem nem így van, meg aztán voltak már száraz borokkal is jó eredményeink. Mindenesetre, mióta néhány éve saját boraink szereplése alapján felismertük az esélyek egyenlőtlenségét, elemezzük a legrangosabb magyar borverseny, a Vinagora aranyérmes borainak édesség kategóriák szerinte összetételét. A tavalyi versenyen 411 bor indult, ebből 293 száraz kategóriában. 56 aranyérmet osztottak ki, ami az indulók számának 14 százaléka. Ha borfajtánként nézzük ugyanezt az arányt, a száraz vörös és rozé borok 9 százaléka kapott aranyat, a száraz fehérek 7 százaléka, az édes fehéreknek viszont 34 százaléka. Évek óta felhívjuk erre az ellentmondásra a szervezők figyelmét, és ezek az arányok tulajdonképpen már egy kedvező elmozdulást mutatnak, hiszen volt olyan év, amikor nem volt aranyérmes száraz fehér bor. Az idei évben úgy hírlik, az édes boroknak külön kategóriát indítanak, arányos éremszerzési lehetőségekkel. Reméljük megtalálják a megoldást és a többi hazai borverseny is követi majd a jó példát.
kérdésre, hogy a gasztronómiai borértékesítést kivéve még nem tapasztalható jelentős visszaesés a borforgalmazásban. A tavalyi évben sajnos a válság már elérte az élelmiszerkereskedelmet is, piaci információink szerint a boreladások 10-15 százalékkal csökkentek. Számos pincészet komoly értékesítési gondokkal küzd, néhány nagyobb borászat is felszámolás alatt áll. Az import palackos borok részesedése becslésünk szerint még mindig nem haladja meg a 10 százalékot, de évről évre növekszik. Az elmúlt években az erős forintárfolyam miatt sok import folyóbor és palackos bor jött be az országba, és ez megemelte a pincei készleteket, nyomás alatt tartja a szőlő iránti keresletet és az árakat.
csökkenés mértéke 10-15 százalék, ami még nem kellene, hogy súlyosan érintse a termelőket. A nagyobb probléma az, hogy mindkét értékesítési szegmensben jelentősen, 15-20 százalékkal csökkentek az értékesítési árak. Kisebb részben az állandó árak csökkenése révén, nagyobb részben az akciós értékesítés rendkívüli növekedése miatt. A termelők egy része az eladási árak csökkenését tovább tudta hárítani a szőlőtermelőkre, tehát a válság által legjobban sújtott terület a szőlőtermelés. A szőlőfelvásárlási árak az elmúlt két évben a 2004 évi szintre estek vissza. A csökkenés egyik oka a belföldi túltermelési válság, a másik ok az országba beáramló olcsó import bor mennyiség. Az Alföldön és más borvidékek alacsonyan fekvő területein az idei kemény tél is sújtotta a szőlőtermelőket, több helyen 20-30 százalékos, egyes helyeken 70 százalékos mértékben is jelentkeznek fagykárok. Idén ez jelentősen csökkentheti a szüreti mennyiségeket de a nagyarányú pincei készletek és az egyre olcsóbbá váló import borok miatt ez valószínűleg nem lesz jelentős hatással a szőlőárakra. A szőlőtermelők helyzetét és ezen keresztül az ágazat egészének a helyzetét csak az menthetné meg, ha Magyarországon is megkaphatnák a termelők azt a hektáronkénti 
támogatási összeget, amelyben uniós versenytársaink részesülnek. Tudomásunk szerint az uniós borreform által létrehozott úgynevezett nemzeti borítékok rendszere, amely azt jelenti, hogy minden egyes ország többé-kevésbé azonos mértékben részesül a támogatásokból és osztja szét termelői között. Ez a rendszer megteremtette a pénzügyi alapjait annak, hogy a magyar szőlőtermelő és ezen keresztül a bortermelő is egyenlő feltételek között versenyezhessen a belföldi és külföldi piacokon, ez ma már a magyar kormány döntésén múlik.
Utolsó kommentek