Az Irsai sem próféta a saját hazájában?

Mi magyarok meglehetősen konzervatívak vagyunk borfogyasztási szokásainkban. A nagy fehérboros világdivatok, a Chardonnay, a Sauvignon Blanc végül a Pinot Griggio divatja szinte észrevétlenül hullámzott el mellettük. Fehérbor fogyasztásunk fajtaszerkezetében az utolsó 20 évben  egyetlen jelentős változás történt és ezt egy hungarikumnak az Irsai Olivérnek köszönhetjük.

Egyre többen palackozunk önállóan, fajtatisztán Irsait, ha a tendencia így folytatódik nagyobb szerepe lehet a magyar borfogyasztásban mint a nagy rokon Muscat Ottonelnek és Lunelnek (Sárgamuskotály). Az ültetvényalapok megvannak egy ilyen áttöréshez, ugyanis a szakma ezt a fajtát előszeretettel használja házasításra, más muskotályos fajták jellegének erősítésére, illetve jelentős mennyiségeket exportálunk lédig borként az Unióba és a tengerentúlra (nyílván az ottani muskotályos fajták jellegét erősítendő). Az Irsai önálló megjelenését a borászat korszerűsödése, ezen belül az irányított hőfokon történő erjesztés  tette lehetővé. A hagyományos technológiával készült Irsainál a fajtára oly jellemző nagy illatanyag önmagában penetráns, kellemetlen jellegű volt. Bár a szakma belföldön és exportban is szépen profitál belőle, az Irsai hagyományos lebecsülése tovább él. Terméskorlátozás nélkül nagy mennyiségeket termelnek belőle, fejlett pincekultúrával jó minőségű technológiai tömegbort készítenek belőle, amit primőrborként nagy illattal elsődleges szőlőízekkel, kis, érdektelen testtel és savszerkezettel a következő évjáratig lehet fogyasztani. Polci ára kategóriájában a legalacsonyabb, borversenyekre nem nevezik, vagy ha mégis, rosszul szerepel.

Mivel országszerte nagy szőlőfelületekkel rendelkezünk belőle, technológiai tömegborként való felhasználása elkerülhetetlen és nem is kárhoztatható. Az azonban igen, hogy nem készülnek tömegesen prémium borként Irsai Olivérek, illetve ha elvétve mégis készülnek, akkor a szakma nem fogadja el azokat. A Varga Pincészet 2007. óta forgalmaz prémium borként Irsai Olivért az Aranymetszés borcsaládban, kiemelkedően magas értékesítési mennyiségekkel. Nemzetközi borversenyeken egyértelműen a legsikeresebb borunk, kétszer nyert Gran Menzione elismerést a Vinitalyn, idén ezüstérmet Bordóban a Challenge International du Vin-en, és a nagy brit borversenyeken is gyűjtögettük vele a díjakat: International Wine & Spirit Competition bronz, Decanter bronz és International Wine Challenge „ajánlott” kategória. Az angol és francia díjak külön érdekessége, hogy 2010-ben 2008-as évjáratú borral nyertünk, amire itthon már kóstolás előtt azt mondták volna, hogy „primőrborból nem értékelünk évjáratokat”, és lehet, hogy ki is zárták volna a versenyből (ez konkrétan meg is történt).

Mi magyarok hihetetlen fajtagazdagságban dúskálunk a fehérszőlők területén. Könnyen megengedhetjük magunknak ezért, hogy megfeledkezzünk egy ilyen lehetőségről, amit ez a fajta kínál. Sok más méltatlanul elfeledett fehér fajtát említhetnénk akár csak a Badacsonyi borvidékről is. Az Irsaiban azonban nem csak távlatilag, hanem azonnal, kereskedelmileg is kiaknázható potenciál van. Egyrészt azért, mert belföldön jó minőségű primőrborként már ismertté vált, erre alapozva könnyebb prémium borként is bevezetni, másrészt kevés olyan fajta van, ami jobban megfelelne a fehérborok jelenlegi világdivatjának. A fehérborok illatos illetve nagy testet adó fajtákra való hagyományos szétosztásán a világ bortermelőinek élmezőnye már túljutott, egyszerre egy borban próbálják meg létrehozni a nagy testet és nagy illatanyagot is. Erre az egyik legjobb esélyt az Irsai Olivér fajtánk adja.