Bajban a magyar szőlőtermelők

Az elmúlt 40 - 50 év legalacsonyabb szőlőtermése várható, az átlagosnak mondható 4,5 millió mázsás termés helyett csak 3 – 3,2 millió ígérkezik. A terméskiesés mintegy 1 millió hektoliter bornak felel meg, ami 300 forintos literenkénti átlagárral számolva 30 milliárd forintot jelent. Az ország nagy borvidékein mindenhol minimum 30 százalékra becsülik azt a mennyiséget, amit a mai napig elvesztettünk, reméljük, hogy az eső és a természeti katasztrófák most már elkerülnek bennünket, mert ahogy mondani szokás, még sokat alszik kint a szőlő.

A soha nem látott intenzitású tavaszi és kora nyári esőzések után ismét itt a nyakunkban az esős idő. Ahogy tavaly azt mondhattuk, hogy soha ilyen egészségesek nem voltak az ültetvények, idén sajnos ennek az ellenkezője látszik. Nincs olyan borvidékünk, ahol sikerült volna teljes mértékben megvédeni a betegségektől a szőlőt. A dombvidéki szőlők talaja májusban és júniusban oly mértékben felpuhult, hogy két eső között olykor nem volt lehetőség a permetezésre, az alföldi területeken pedig sok helyen a tőkék egy hónapig a vízben álltak. Itt többen próbálkoztak a drága és kevésbé hatékony helikopteres permetezéssel is. A védekezést jelentősen hátráltatja a pénzhiány.

Az ültetvények kétharmada harminc év körüli, elöregedett és tőkehiányos, jó években is alig gazdaságos. Az elmúlt év azonban rossz év volt. A szőlő ára alacsony volt, és egyes borvidékeken a csődbe menő felvásárló pincészetek ki se fizették az árát. A termelők már kivéreztetve kerültek szembe az idei évi természeti katasztrófákkal. Mert az idén ami baj történhet a szőlővel, abból mind kaptunk. Családunk közel 250 hektáron gazdálkodik, három észak-balatoni és az Egri borvidéken. Bár a borvidékek között jelentős különbségek voltak a károk megjelenésében és intenzitásában, de a végeredmény mindenhol egyformán gyászos.

Kezdődött a téli és kora tavaszi fagyokkal, ami nem megülő, hanem hullámszerűen áramló lehetett, hiszen nem csak az alacsonyan fekvő, hanem a dombvidéki szőlők is károsodtak. Folytatódott a tavaszi viharokkal, amelyek után a szőlők borzasztóan néztek ki, de mivel a fürtkezdemények még kicsik voltak, így nem sérültek, a növények pedig néhány hét alatt magukra találtak. Nem sikerült jól a kötődés a korai fajtáknál, a virágzáskori hideg esős idő akadályozta a beporzást. Sokba került a melioráció, a rengeteg víz után nem győzzük visszahordani a lemosott földet a legmeredekebb, legjobb fekvésű területekre. Jól jött viszont a füvesítés, a meredek területek ilyetén talajvédelme, ami azzal a többlet haszonnal is járt, hogy az esők után ezek a szőlők azonnal megközelíthetők, és így permetezhetők voltak. A jégeső minden évben elkerülhetetlenül elveszi a maga részét, de ennyire, mint az idei évben, senki sem emlékszik.

A legnagyobb bajt azonban a betegségek okozzák, amiből idén volt már minden, peronoszpóra, botritisz, szürkerothadás és lisztharmat is. Akik még bírják anyagilag már az ötödik-hatodik permetezésnél tartanak, szerencsés év összesen ennyivel is megúszható, de hol van még a szeptember, az október. Külön nehézség a bajban, hogy sok a fertőzési góc, az olyan terület, amelyet már nem védenek, vagy azért mert elfogyott a pénz, vagy nem jutott gépi kapacitás, vagy nem lehetett időben megközelíteni (pl. agyagos domboldal). Egyéni szerencsénk, hogy jelentősebb ültetvényeinket erdők szegélyezik, és az idei évben a vadkár a kisebbik rossz.